Bátor felfedezők kutatnak csillogó drágakövek után az ősi barlangokban. Mérgeskígyók, óriásskorpiók, lávafolyam, mérges gázok! Ki bírja cérnával a legtovább?
A tavalyi karácsony előtti nagy játékkeresés közben megakadt a szemem a Diamant című kis játékon. Már a kincsvadász alapkoncepció ígéretes volt, ráadásul kártya-alapú játékot kerestem éppen, úgyhogy nem is kutattam tovább. (ez persze nem igaz, egy csomó játékot végignéztem még, remélem egyszer majd azokat is megcsinálom)
A játékban felfedezők derítenek fel barlangokat, teremről-teremre haladva. A barlangok drágaköveket és veszedelmeket rejtenek. A játékosok minden új terem előtt eldönthetik, kimenekülnek-e a barlangból, vagy tovább kísértik a szerencséjüket. A viszonylag egyszerű játékmenet rejt magában stratégiát (mikor érdemes úgy kimenteni a kincseket, hogy a legtöbbet markoljunk és a legkevesebbet osztozkodjunk), játékelméleti kérdéseket (kockázat vs. biztonság, mindent vagy semmit helyzetek), és elegendő véletlenszerűséget, hogy izgalmas és sokszor újrajátszható legyen.
Mivel egy másik játék kapcsán alaposan bevásároltam könyvkötészeti szürkelemezből, így elhatároztam, hogy szakítok a kártyalapos formával, és négyzetes, erős lapokra teszem a grafikákat. (a szürkelemez egy erős kartonlap, nagyon jó tulajdonságokkal, és elviselhető árral. Többféle vastagságban kapható, érdemes akkorát venni, ami még vágható ollóval. Persze ha valakinek rendelkezésre áll egy karos vágógép, akkor ez sem jelenthet problémát)
Először a veszély kártyákat rajzoltam meg, majd a kincseskamrák következtek. Jó móka volt, bár nagyon sok időt elpepecseltem vele. Mivel alapvetően éjszaka dolgoztam rajta, nyomtatási tesztet nem csináltam közben, ezért pl. a lávafolyásos teremnél csak a végén derült ki, hogy nem elég harsányan izzik rajta a folyékony kőzet. Szerencsére a többi lap nyomtatásban is olyan lett, ahogy elképzeltem.
Mivel a szürkelemez túl vastag ahhoz, hogy laminálni lehessen, ezért a szokásos öntapadós etikettet nyomtattam, aztán egyoldalasan lamináltam, és végül ezt ragasztottam a lemezre. (a szürkelemez annyira stramm, hogy a hátoldalát le se kezeltem, pedig eredetileg hátlapot is terveztem hozzá).
Ezután következett a vágás, ami elég olló és ujjgyilkos folyamat volt, de a nagy, négyzetes formákkal gyorsan lehetett haladni. A sarkokat lecsíptem, hogy kevésbé pöndörödjön fel a karton, (feleslegesen aggódtam, egy év alatt se pöndörödött semmit) meg így jobban is néz ki.
A figurákat a párom készítette Fimo gyurmából, nagyon helyesek lettek, és sütés után meglepően strapabíróak is.
A kincseket üvegkavicsok jelképezik. Az üvegkavics a játékgyáros egyik legjobb barátja! Sokféle fazonban és színben létezik, olcsó, és nagyon feldobja a legegyszerűbb játékokat is. A gyűjtött kincsek tárolására először papír-ládikókat szántam, de végül kis vászonzacskókat vettem, ezek se drágák, és jól mutatnak bennük a "drágakövek".
További képek a picasan!
Az eredeti játék szabálya letölthető a Kecskeméti Társasjáték Klub oldaláról!