A birtok határára furcsa szerzetek érkeznek. Befogadod őket, vagy továbbküldöd a szomszédba? Kihez költözik a Galád Gróf, vagy Barbár Benedek? Fantasy kártyajáték, egyáltalán nem komolyan.
A 2010-es karácsonyi projekthez egy nagyon egyszerű de nagyon ötletes kártyajátékot választottam alapnak. A No Thanks! egy aukciós kártyajáték, ahol a cél minél kevesebb és kisebb értékű kártya gyűjtése. A téma (mindenki kétségbeesetten próbálja a lapokat másokra kenni) sokféle feldolgozási lehetőséget rejt magában. (eddigi legviccesebb ötletünk a politikailag nagyon nem korrekt verzió, ahol nemzetközi repülőterek vezetőit alakítanák a játékosok, és a különféle nemzetek gyanús alakjait próbálják rávenni, hogy továbbutazzanak a szomszéd országokba)
Mivel ez a játék gyerekeknek készült karácsonyra, így inkább egy fantasy/mese alapnál maradtunk. A játékosok birtokosokat alakítanak, akikhez sorra állítanak be a különböző figurák, akiket vagy befogadnak a birtokra, vagy egy drágakő kíséretében továbbküldik a szomszéd birtokra. Hogy a család apró lánytagjainak is kedvezzünk, a legalacsonyabb lapok aranyos mesefigurákat kaptak, a következő sorozat amolyan semleges karaktereket, míg a felső két sorozat negatív figurákat.
A lapok tervezésekor először összeírtam rengeteg tipikus mesefigurát és fantasy klisét, aztán rajzolgatni kezdtem, melyikből lenne jó kártyalap. A szelídebb figurák hamar megvoltak, aztán jött az igazi szórakozás, a negatív lapok kitalálása. Szerencsére néhány próbarajz után elkapott a gépszíj, és sorra születtek a mókás gonoszok, mint Barbár Benedek, a Mitugrász Manók, vagy Lapaj Lovag.
A rajzokat kihúztam tűfilcel, és szkennelés után Photoshopban kapták meg a színeiket. Közben elkészült a lapok háttere.
Mivel a kicsik még nem tudnak annyira számolni, a számjelölés mellé került egy szimbólumrendszer, ami alapján könnyen lehet párosítani a kártyákat.
A legvégső felvonásban elneveztük/átkereszteltük a kártyákat, hogy lehetőleg alliteráló és vicces neveik legyenek.
A szerencsekártyák alapvetően felforgatják a játék egyensúlyát, amitől kevésbé aggyal játszható, de viccesebb lesz. Kedvem lett volna a szerencsekártyákat is testre szabni, grafikával, elnevezéssel, de mivel nagyon kifutottunk az időből, így egyszerűen egy alap kártyára írtam a szövegeket.
Eredetileg azt terveztem, hogy az ArtsCow-tól rendelem meg a nyomtatott kártyákat, de nem bíztam benne, hogy időre ideér, így végül a hagyományos etikettre nyomtatós, ragasztós, laminálós változatot választottam.
A kincsek a jól bevált üvegkavicsok lettek, így már kész is lett a játék.
Még több kép a játékról itt a picasán
Az eredeti No Thanks! oldala a boardgamegeeken
